Élet a muskátlik után

Hát tévedtem. A muskátli sem bír ki mindent. Ősz felé megtámadta valami nyavaja, amit hiába keresgéltem a neten, nem tudtam beazonosítani. Gondolkodtam erősen, hogy mi legyen, mert szerettem volna átteletetni őket, de nem akartam sem vaktában agyonvegyszerezni, sem eleve beteg növényekkel kezdeni a tavaszt. Így végül komposzt lett belőlük. 

Tavasszal aztán a kísérletezőkedv és a változatosság jegyében új lehetőséget kerestem az erkély virágosítására. Édesanyám az alföld közepén egy aszályos, homokkal borított részen él, és - kapaszkodj! - a temetőbe (ami jó ha hetente 2-szer kap valamennyi vizet) keresett olyan növényt, ami bírja a a 30 fok feletti hőmérsékletet és a ritka őntözést. Vicces kedvemben kaktuszt javasoltam neki, amivel érthető módón nem arattam osztatlan sikert. Mindenesetre kértem, hogy ha kitalál valamit, szóljon, mert azt én is kipróbálnám az erkélyen. Volt nálam látogatóban, úgyhogy tudta, hogy nem a szél lebegteti a számat, tényleg combos növény kell, hogy nálam kibírja. Talált is egy egynyári növényt a rózsameténg (vinca) személyében. Jól hangzott a dolog, gondoltam, ha mégsem válik be, nem akkora veszetség, hiszen ősszel úgyis elpusztul. Meg azért is tetszett meg a lehetőség, mert találtam két, egymáshoz remekül passzoló árnyalatot, így az erkély még színesebb képet mutatott, mint az előző évben.

Időközben hozzám költözött a párom is, aki szintén a növények és a kertészkedés nagy barátja. Augusztus táján nagy lett részünkről a riadalom, mert fekete pöttyöket vettünk észre az addig virító és makkegészséges meténgeken. Elkeztük keresgélni, ugyan milyen kártevő lehet, és már épp kezdtem elkeseredni, hogy akkor ez mégsem az én sportágam, amikor is tüzetesebben megnézve rájöttem, hogy ezek MAGOK!!! A pasi rögtön jött az ötlettel, hogy akkor takarítsuk be a termést, és jövőre nem lesz gond a virágvásárlással. Kineveztünk két befőttesüveget, gondosan megjelöltük, melyikbe melyik szín kerüljön, és elkezdtük lelkesen gyűjteni a magokat. 

Legközelebb leírom, milyen projektbe fogtunk még tavaly nyáron a hőség csökkentése érdekében...

Első tapasztalatok

Ezt a blogot azért kezdtem el írni, mert szeretek velem megtörtént dolgokat megosztani. Nem vagyok kertész, és alapvetően nincs sok ismeretem a növényekről - ami van, azt tapasztalati úton szereztem, vagy a neten olvastam utána.

Falun nőttem fel, és egészen néhány évvel ezelőttig teljesen elképzelhetetlen volt számomra, hogy nagyvárosban - pláne Budapesten - éljek. Ez valahogy lassan változott meg bennem, ahogy úgy hozta az élet, hogy egyre többet jártam fel, majd végül ideköltöztem.

Azt el sem tudtam képzelni, hogy fogok növények nélkül meglenni. Gyerekkorom óta imádok mindent ami zöld, ha valami elkezd virágozni, annak tapsikolva szoktam örülni, képes vagyok percekig ülni egy virágba borult begónia előtt és csodálni. A vágott virágot pedig muszáj lefotózni, és kitenni a telefonomra háttérképnek. Még jó, hogy feltalálták a szobanövényeket, mert már rég kipusztultam volna.

Növénymániámnak megvan a hátránya is - minden egyes költözéskor (és volt már részem jó néhányban) az volt a legnagyobb gond, hogy hogyan szállítjuk át a zöldeket A-ból B-be úgy, hogy lehetőleg mindenki (MI IS!) túlélje a dolgot. Szerencsére a gondos szervezésnek köszönhetően általában minimális veszteséggel megoldottuk a dolgot, bár volt olyan eset, hogy a költözés után még hónapokig találtunk feldőlt virágcserépből szanaszét gurult agyaggolyókat a kocsi legrejtettebb zugaiban.

Aminek nagyon örültem a jelenlegi (bérelt! - ez később fontos lesz) lakásunkban, az az erkély! Hurrá, lehet virágosítani! Az egész nincs 5 négyzetméter, de csak az enyém. Tél közepén költöztem, úgyhogy volt időm májusig végiggondolni, hogy mit is szeretnék kitenni - amit aztán teljesen újra kellett gondolnom, mikor kiderült, hogy a déli-délkeleti fekvés miatt gyakorlatilag szinte csak sivatagi növények jöhetnek szóba. Mi a szösz legyen az? Egye kánya, próbáljuk meg a muskátlit, az mindent kibír, szép piros, és nincs sok baj vele. Beszereztem öt virágládát, teleültettem őket, ezen a nyáron gyakorlatilag nem is volt az erkélyen több tennivaló - gondoltam én, és ez így is volt az első esőig. Ekkor ugyanis kiderült, hogy az erkély tetejéről lefolydogáló víz kimossa a földet is az alatta lévő ládából. Körbekérdeztem a szomszédokat, ki hogyan oldaná meg ezt a problémát. Sok ötlet született, számomra a legszimpatikusabb a következő kettő volt: fűnyírás után a levágott füvet, vagy ha van, faforgácsot kell rárétegezni a földre. Mindkettő átengedi az esővizet és a levegőt, a virágföld meg ott marad, ahol a helye van, a ládában. A faforgácsos megoldást meg is valósítottam, íme:

Legközelebb elmesélem, mi lett az azévi muskátli-sztori vége, és hogy mit ültettem a második nyáron.