Első tapasztalatok

Ezt a blogot azért kezdtem el írni, mert szeretek velem megtörtént dolgokat megosztani. Nem vagyok kertész, és alapvetően nincs sok ismeretem a növényekről - ami van, azt tapasztalati úton szereztem, vagy a neten olvastam utána.

Falun nőttem fel, és egészen néhány évvel ezelőttig teljesen elképzelhetetlen volt számomra, hogy nagyvárosban - pláne Budapesten - éljek. Ez valahogy lassan változott meg bennem, ahogy úgy hozta az élet, hogy egyre többet jártam fel, majd végül ideköltöztem.

Azt el sem tudtam képzelni, hogy fogok növények nélkül meglenni. Gyerekkorom óta imádok mindent ami zöld, ha valami elkezd virágozni, annak tapsikolva szoktam örülni, képes vagyok percekig ülni egy virágba borult begónia előtt és csodálni. A vágott virágot pedig muszáj lefotózni, és kitenni a telefonomra háttérképnek. Még jó, hogy feltalálták a szobanövényeket, mert már rég kipusztultam volna.

Növénymániámnak megvan a hátránya is - minden egyes költözéskor (és volt már részem jó néhányban) az volt a legnagyobb gond, hogy hogyan szállítjuk át a zöldeket A-ból B-be úgy, hogy lehetőleg mindenki (MI IS!) túlélje a dolgot. Szerencsére a gondos szervezésnek köszönhetően általában minimális veszteséggel megoldottuk a dolgot, bár volt olyan eset, hogy a költözés után még hónapokig találtunk feldőlt virágcserépből szanaszét gurult agyaggolyókat a kocsi legrejtettebb zugaiban.

Aminek nagyon örültem a jelenlegi (bérelt! - ez később fontos lesz) lakásunkban, az az erkély! Hurrá, lehet virágosítani! Az egész nincs 5 négyzetméter, de csak az enyém. Tél közepén költöztem, úgyhogy volt időm májusig végiggondolni, hogy mit is szeretnék kitenni - amit aztán teljesen újra kellett gondolnom, mikor kiderült, hogy a déli-délkeleti fekvés miatt gyakorlatilag szinte csak sivatagi növények jöhetnek szóba. Mi a szösz legyen az? Egye kánya, próbáljuk meg a muskátlit, az mindent kibír, szép piros, és nincs sok baj vele. Beszereztem öt virágládát, teleültettem őket, ezen a nyáron gyakorlatilag nem is volt az erkélyen több tennivaló - gondoltam én, és ez így is volt az első esőig. Ekkor ugyanis kiderült, hogy az erkély tetejéről lefolydogáló víz kimossa a földet is az alatta lévő ládából. Körbekérdeztem a szomszédokat, ki hogyan oldaná meg ezt a problémát. Sok ötlet született, számomra a legszimpatikusabb a következő kettő volt: fűnyírás után a levágott füvet, vagy ha van, faforgácsot kell rárétegezni a földre. Mindkettő átengedi az esővizet és a levegőt, a virágföld meg ott marad, ahol a helye van, a ládában. A faforgácsos megoldást meg is valósítottam, íme:

Legközelebb elmesélem, mi lett az azévi muskátli-sztori vége, és hogy mit ültettem a második nyáron.