Néhány hét múlva - nem kell ezt a kihajtás dolgot elkapkodni - nagy erőlködés jelei kezdtek mutatkozni a meténgbölcsiben. Először csak kicsit megemelkedett a talaj, aztán óvatosan kikukucskált néhány hajtás. Megörültönk, hogy né, ebből tényleg lesz valami, és lelkesen locsolgattuk a bébiket. Amikor már 2-4 levelük is nőtt a cérnavékony száron - ekkor már voltak vagy másfél hónaposak, tehát tényleg nem kapkodó idegbeteg növényekről van szó - akkor mentünk el egy hétvégére wellnesselni. Az előzetes kiadós locsolás ellenére két nap alatt a komplett ültetvény kipurcant. Ekkor már elég rendesen benne jártunk a márciusban, úgyhogy úgy döntöttünk, idén pihentetjük ezt a témát, és jövőre újra megpróbálkozunk.
Hogy azért sikersztori is legyen mára - meg mert beígértem - elmesélem, hogy lett idén nyárra árnyék az egyébként tűző napon forrósodó erkélyünkön. Már tavaly pörögtem ezen a dolgon, mert szeret(t)ünk (volna) sokat ülni az erkélyen, de gyakorlatilag csak napkelte előtt és délután 5 után volt árnyék, és a délutáni árnyékosság nem feltétlenül jelenti a kellemes hűvöset, mert a falak még órákig ontják magukból a hőséget.
Itt is igénybe vettünk némi szaksegítséget, bebotorkáltunk egy kertészetbe, és feldobtuk a témát az illetékeseknek. Amikor felsoroltuk a célterület paramétereit, nem dúskáltak az ötletekben, gyakorlatilag csak a vadszőlő jött szóba. Két fajtáját is beszereztük, repkényszőlőt a kertészetből, közönséges vadszőlőt pedig az anyám kertjéből. A kettő között, mint kiderült, nemcsak alaki különbség van: a repkényszőlő tapadókorongokkal, a közönséges vadszőlő kacsokkal kapaszkodik.
Itt volt egy vicces momentum: mikor hazaértünk a kertészetből a frissen beszerzett palántákat büszkén lobogtatva, jött a nagy elképedés. Ahogy tüzetesebben körbenéztük az udvart (igen, ahol lakunk), több helyen is felfedeztük ugyanazt a növény, amire pár perce sikerült beruháznunk. Nem estünk kétségbe, mert a beszerzett mennyiség igencsak jelképes volt, mi meg rendes árnyékot akartunk. Azt már tudtuk, hogy a vadszőlőt bujtással (is) lehet szaporítani, így a kertészetből szerzett példányok átültetésével egy időben felavattunk egy másik virágládát erre a célra is. Nem bonyolítottuk túl: ládába föld, hajtások rá, a tetjére megint föld, aztán locsolgatás és hadd szóljon. Pár héttel később aztán megérkeztek a közönséges vadszőlő tövek is. Persze itt is ki kellett várni, amíg emberes méretű lett a populáció, de a vadszőlőnek van egy sztahanovista hozzáállása a világhoz - iszonyú gyorsan hajt. A bujtás is teljes siker volt, néhány hét után le lehetett vágni a hajtásokat az anyanövényről, mert ennyi idő alatt olyan gyökérzetet fejlesztettek, hogy ihaj! Az áttelelés sem volt gond, miután elszórták a leveleiket, kinn maradtak az erkélyen, kicsit bebugyoláltuk a ládákat - biztos, ami biztos - és tavasszal mindenki újra hajtott ezerrel.
Tehát az alapanyag meg is lett idén júniusra, már csak ki kellett találni egy olyan megoldást, amire szépen fel tud futni. Kinéztük az erkély keleti oldalát, ez ad majd otthont a vadaknak, így ki tudunk majd csücsülni akár reggelizni, vagy egy kávéra. Volt azonban egy aprócska probléma: hogyan építsünk stabil lugast fúrás nélkül? Már említettem, hogy a lakást béreljük, nemrég csillivillire fel lett újítva, ha én lennék a tulaj, én is infarktust kapnék, ha jönne az ötlettel a kedves bérlő, hogy akkor ezt a tartófalat most szétfúrkálnánk, mert kell a rögzítés a lugasnak. Viszont az sem jó, ha nyáron elviszi az egészet az első zivatar - egy ilyennek azért van súlya, ha lezúg a másodikról, az enyhén szólva is balesetveszélyes, nem szólva az anyagi kárról, meg a banyekpedigmennyitmelóztunkvele faktorról. Szóval a lecke fel volt adva.
A pasi egy hasznos jószág, ezt már többször bizonyította. (Akkor szerettem bele sokadjára, amikor egyszer elgurult a gyógyszere és hirtelen felindulásból megjavította a mosógépet. Hát istenem, a szerelő már húzta az agyunkat vagy 2 hete, hogy most éppen mér nem ér rá. A mosnivaló meg gyűlt...) Persze, hogy most is kitalálta, hogy hogy legyen. A megoldás 2 darab L alaban összehegesztett zártszelvény (a férfiak ezt biztos értik, a nők meg keressenek rá a neten) 10 centinként kifúrva, szépen lefestve, jó sok gyorsszorító, csavarok, meg igény szerinti mennyiségű polc. A technikai részletekkel nem untatnám a nagyérdeműt, mert alapvetően itt mégiscsak növényekről van szó, de ha valakit érdekel, szóljon, vagyok annyira grafomán, hogy leírjam neki. Viszont a végeredményt muszáj közkinccsé tennem:
Hihetetlen, de már most is olyan árnyékot ad, hogy simán el lehet lenni az erkélyen kb 10-11 óráig a hőguta komoly veszélye nélkül. És a helyzet csak javulni fog.
Igen: ami mellette figyel, az egy kifejlett napraforgó. Legközelebb az ő története következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése