Valamikor január táján, amikor már megvoltak a kedvenceink - köztük a napraforgó - , a pasi feltette az ártatlan kérdést: miért nem ültetünk el párat? Itt előbújt belőlem az őstermelő, és elkezdtem hozni a kifogásokat, hogy hát ez nem vetőmag, azt kezelik mindenfélével, meg kártevők ellen, meg más fajta, biztos nem lesz belőle rendes termés, blablabla. De az ember olyan lelkes volt, hogy ráhagytam. Nem is tétlenkedett, fogott pár magot, beáztatta, elültette, locsolgatta. A meténghez hasonlóan a napraforgók sem siették el a növekedést, de ők legalább túlélték az ominózus wellness-hétvégét, és szépen lassan fejlődtek.
Előző májusban kaptam szívbéli barátosnémtól egy nagy adag szintén napraforgómagot. Akkor már nem háborgattam őket, mert a mellékelt - egyébként rendkívül részletes - útmutató március-áprilisra taksálta az ültetés idejét, akkor meg már jócskán május második fele volt. Gondoltam, adjuk meg nekik az esélyt, hogy legyen belőlük valami, majd jövőre elültetem őket.
A párom napraforgó-projektje továbbra is sikeresnek mutatkozott, így márciusban vettem én is egy lendületet, és kibontottam a vicces tavalyi csomagot. Azt tudni kell, hogy a cucc az Ikeából származott, és alapvetően dekorációs elemnek szánták a tartalmát, direkt városi lakásba, olyan embereknek, akik kertet csak képen láttak - tehát olyan egyszerű és ötletes, hogy a kudarc eleve kizárva! Adva van 3 biológiailag lebomló anyagból készült "cserép", 3 darab kb. 5 centi átmérőjű, barna tabletta formájúra préselt izé, amiről azt állították, hogy az a termőföld - na itt nagyon hangosan kezdtem röhögni - és 3 csomagban magok. Semmi dolgom nem volt, csak 4,5 deci vizet kellett önteni egy edénybe, beledobni a tablettákat, és várni egy percet. El sem tudtam képzelni, mi lesz ebből, némi hitetlenkedéssel az arcomon nekiálltam. Na, ilyet még nem láttam! Mint valami rossz sci-fiben, a tabletták olyan sebességgel kezdtek el megduzzadni a víz hatására, hogy attól féltem, le kell majd zárni a komplett kerületet, és hívni a katonaságot lángszórókkal, meg lézerágyúval, hogy megállítsák. Pillanatok alatt beszívták a vizet, és csodák csodája, ott volt a szemem előtt valami, ami tényleg döbbenetesen hasonlított egy jó kis humuszos talajhoz. Instant föld!!! Pusztulás!
Amint magamhoz tértem, elosztottam az izét (komolyan nem tudom földnek hívni) a 3 "cserépbe", belepakoltam a magokat, rá még egy kis izé, közben nem bírtam abbahagyni a vigyorgást. Kitettem őket az ablakpárkányra, rájuk pakoltam egy-egy tűvel kilyuggatott műanyag tejfölöskupa-fedőt, és jött a várakozós időszak. Mondhatni megversenyeztettük a projektjeinket.
Egészen addig döccenő nélkül ment a dolog, mígnem elértünk addig a pontig, hogy már kint sem volt annyira hideg, de még nem nagyon akaródzott kitenni a növénykéket, mert még hajnalban fagyhatott. Ekkor kezdtek el a biológiailag lebomló tartók penészedni. Most mi legyen? Odakint mégiscsak jobban szellőznének, bent mégse lélegezzük be a spórákat. Ha meg hideg lesz, éjszakára behozzuk őket, mégiscsak kinti növények. Dióhéjban ez volt az érvelés, kitettük őket - csak az enyémeket - a külső párkányra, a párom példányai, mivel ők jól viselkedtek, maradhattak még benn.
Nem is volt semmi baj, néhány hét alatt nagyon durván beelőzték a kis mutánsaim a normál vetésű egyedeket. Már akkorák voltak, hogy lebomlócserepestül-mindenestül egy-egy rendes méretű cserépbe el is ültettem őket. További pár hét alatt majd fél méteresre megnőttek a párkányon, egyszer csak azt vettem észre, hogy nem lehet tőlük kilátni. Komolyan, nem akarom tudni, mi volt abban a "földben"! Végül a párom korábbi vetésű bio napraforgói nyertek, ők kezdtek először virágozni. Ott figyeltek a friss telepítésű lugas mellett üdítő napsárga színfoltként.
Az enyémek is kezdtek bimbókat hozni, mikor újabb horror: megjelentek a tetvek. A pasi problémamegoldó üzemmódba kapcsolt, mindenképp vegyszermentes megoldást akartunk, ha már eddig eljutottunk, ne most kelljen elrontani a termést. A népi bölcsesség több forrásból érkezett (szomszéd néni, internet): hideg vízzel, vagy tömény szappanos vízzel kell őket lepermetezni. Az előbbit gyakrabban kellett volna csinálni, hogy Őfőtetűségei megmoccanjanak, de azért ezt próbáltuk ki először. A hatásfokát nem találtuk kielégítőnek, így aztán bekeményítettünk. A szappannak megvan az a jó tulajdonsága, hogy oldja a zsírt - a tetvek hátán lévő olajos réteget is, amely a kiszáradástól védi őket. Kb. 2-3 alapos átspricceléstől az összes kis dög elpusztult, akik meg mutatóban ott maradtak, azokkal meg végzett a pár nap múltán megjelenő biológiai hadviselés: megérkeztek a katicák.
Így aztán happy end lett a vége: nekem is kinyíltak a mutánsaim, a párom meg most várja a termést.
Na ő nem tudom, kitől tanulta, hogy milyen színűnek kell lenni, de mindenesetre vicces...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése