Szóval az úúúgy vooolt, hogy májusban, amikor az évi rendes balkonnövény-beszerzést intéztük (idén megint muskátli lesz, hátha most...), elkezdtünk azon is gondolkozni, mi egyéb teremne még meg a falatnyi erkélyen - olyasmi, amit esetleg meg is lehetne enni. Nyilván nem eladásra szánt mennyiségben gondolkozik ilyenkor az ember lánya, csak a kísérletezőkedv hajtja, illetve a "jöhetnek még olyan idők, hogy jól fog jönni a tapasztalat" volt a mottó. Eszembe jutott zsenge gyermekkorom az alföldi homokpusztán, és hogy az epret milyen könnyű volt termeszteni, meg milyen buli volt a sok termést jól lecukrozni, hűtőben lehűteni és addig enni, amíg a kipukkadás veszélye fenyegetett. Tudtuk előre, hogy attól kell majd félni, hogy nem bírjuk megenni, ami itt az erkélyen megterem, de elgondolkodtunk rajta, milyen vicces lenne ücsörögni a lugas árnyékában, és néha bedobni egy-egy szem epret a szánkba.
Találtunk a kertészetben szép, erős, magukat epernek kiadó palántákat, bepakoltunk hármat, otthon elültettük, locsolgattuk... Aztán két hét múlva meglepődtünk, mert rózsaszín virágok jelentek meg az "eprünkön", amiről tutibiztosra emlékeztem, hogy fehér virága kellene legyen. Irány a net, mi lehet ez? A levele teljesen olyan, mint az eperé, ennyire eltévedtünk volna a kertészetben? Nem volt ugyan ráírva, hogy EPER, de tök olyan volt! Aztán kiderült, hogy szamóca. Kisebb szemek nőnek rajta, de édesebb, mint a nagy testvér. Rejtély megfejtve.
Sok gond tényleg nem volt vele, öntözgettük lelkesen, aztán a párom beüzemelte a csepegtető öntözést. Nem kell nagyon bonyolult dologra gondolni: egy virágláda oldalára, egyészen az aljához fúrtunk egy lyukat, kivezettünk belőle egy vékony csövet, amire tetszőleges távolságban csepegtetőgombákat szereltünk. Nem is az összerakás macera, a beállítással kell napokat játszogatni, míg a megfelelő sebességet kitapasztalja az ember. Innentől viszont egyszerű a dolgunk, csak figyelni kell a tartályként működő ládát, ha kell, utántölteni, meg kéthetente virágos növényhez való oldattal tápozni.
A virágdömping mellett a tövek ezerrel elkezdték hozni a kacsokat is, és egy idő után nagyon nagy volt a kísértés, hogy az összes létező virágládánkba szaporított szamócát tegyünk. Itt vállaltunk egy kis kompromisszumot: egy üres ládába átvezettük a legcombosabb új hajtásokat, a többit lemetszettük, ezzel is innentől arra kapacitálva az ültetvényt, hogy mostantól inkább a virágzásra és a termésre koncentáljon. Tudom, önző szemetek vagyunk, de hát ezért vettük őket.
És itt a termés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése